Megismerlek és elfogadlak.
Olyannak, amilyen vagy.
A te teljes világodat.
Aki jól szeret, az megismer és elfogad
saját világát kitágítja a másik felé.
Befogadja őt.

"Ha az embernek olyan szerencséje van, hogy valakit is érdekelni kezd, amit itt vagy ott mondott, leírt, és úgynevezett 'előadásokra' hívják, akkor azt kell átélnie, hogy ezeknek az együttléteknek, legalábbis az ő számára, a hasonlíthatatlanul jobb, felpezsdítőbb, szórakoztatóbb része az, amikor a megjelentek elmondják kérdéseiket, aggályaikat, ellenvetéseiket, egyszóval megnyilatkoznak. Nagyszerű érzés hallani, amikor a négy-ötszáz fős (esetleg nagyobb) hallgatóságból egy kedves nő vagy férfi feláll, és bevilágító erővel mondja el személyes tapasztalatait, személyes példáját, ami megeleveníti az egész együttlétet.

Ebben a könyvben a találkozásoknak ezt a részét, illetve a kérdésekre adott válaszokat találja meg az Olvasó. Nem kérdés-felelet formájában, hanem a kérdéseket, az elmondott eseteket is beledolgozva az egyes témákról szóló részecskékbe. (Így hát szerzőtársak vagyunk – hat-nyolc év néhány száz megszólalójával.)
Míg az előző kötetben, az Érzelmi biztonságban az előadások válogatása jelent meg, itt ezeké a közös beszélgetéseké.

És, igen, ezek a beszélgetések mindig abba az irányba mutattak, hogy miképp is kellene, hogyan is lehetne ezt az együttélést – a gyerekkel és tágabban: egymással - jól csinálni, hogyan is lehetne jól szeretni. Akármerre ágaznak is el az egyes témák, a mélyükben mindig ez a kérdés lapul. Ott húzódik meg, és sokszor felfűti a beszélgetést.
Kicsit szorongok. Vajon ebből a felfűtöttségből sikerül-e itt, a következő lapokon valamit is visszaadni?"
Vekerdy Tamás

Tizenhét éves koromban a barátom anyja megkérdezte, hogy mi akarok lenni. Világcsavargó, válaszoltam. Hobó, a régi, Jack London-i értelemben. Később megnéztem A pármai kolostorból készült nagyszerű filmet, Gérard Philipe főszereplésével, mely úgy kezdődik, hogy robog egy hintó a sziklás észak-itáliai tájon, és a sziklák közül egyszer csak leugrik egy útonálló. Az utasok a pisztolyukhoz kapnak: "Ki vagy?" (Én legalábbis így emlékeztem évtizedekig.) Mire ő meghajol, köpenye lobog a szélben, nagy karimás kalapját leveszi, grandezzával meglóbálja, és azt mondja: "Ferrante Palla, szabad ember". Attól kezdve azt gondoltam: ez akarok lenni! Szabad ember! Közben eltelt több mint ötven év, és azóta is próbálok, igyekszem az lenni. Remélem, hogy az is vagyok. De legalábbis úton vagyok a szabademberség felé.

Mindig el akarják venni a külső szabadságunkat, ez legkésőbb az iskolába lépéssel megkezdődik, de sokszor már az óvoda is fenyeget - ami viszont mindig megmaradhat, ha kimunkáltuk magunkban, az a belső szabadság. Már a magzati korban kezdődik ennek megalapozása az örömteli biztonság megadásával - ami ilyenkor még az anya örömteli biztonságérzetét jelenti. És aztán: tudok-e a gyerekemnek továbbra is örülni, vagy szorongok, és ez a szorongás őt is görcsbe rántja? Netán "tanításoknak" esem áldozatul, és elhatározom, hogy ezt a kis lényt erre vagy arra fogom "terelni"? Tudok-e őszinte maradni? Akkor is, ha baj van? Ha éppen elválunk vagy valaki beteg a családban? Tudom-e hagyni, hogy ő felfedezze önmagát, a maga világát és a világot maga körül, vagy azt hiszem, hogy mindent nekem kell megszerveznem? Tényleg: mi az, amitől nekem kell megvédenem őt? Észreveszem-e, ha tőlem beteg a gyerek? Vajon agresszívvé kell-e őt nevelnem ebben az agresszív világban, hogy sikeres legyen? (Semmiképpen!)
Hogy újra és újra jelen tudjak lenni a magam és a gyerekem életében, ehhez a mindig fenyegetett, de mindig újra kiküzdhető belső szabadság kell.

"Ki tudja, mi lesz belőle?" A szülők reménye, szorongása, néha titkoltan, néha kimondva... A nevelés részben megtanulható. De az anyai és apai feladatokhoz kell ösztönös tehetség, együttérzés, emberismeret, önbizalom is! És annak a belátása, hogy a gyerek nem tulajdon. A nevelésnek arra kell irányulnia, amire a gyerekünknek tehetsége van, és nem a szülő kudarcba fulladt becsvágyainak megvalósítására. Tehetséges gyerekek mindig születnek. Érdektelen, hogy mostanában milyen címkét ragasztunk rájuk: indigó gyerek, gyémánt gyerek stb. A pszichológus főleg azt látja, hogy intellektuálisan korábban érnek, s főként gyakrabban fejlődik ki struktúra-látásuk. Ez azt jelenti, hogy pontosan érzékelik a dolgok belső szerkezetét. Ezért tudják a felnőttet lepipálva gyorsan megoldani a Rubik-kockát, s ezért tanulnak könnyebben nyelveket, mert hamar átlátják a nyelv grammatikai szerkezetét is. Az őket megelőző generációnál meglehetősen ritka ez. A különleges képességű gyerekekkel igen sok problémája keletkezhet a szülőnek és a pedagógusnak. Segíthet ez a könyv? Segíthet. De nem ad a szülők kezébe kész nevelési recepteket. A megoldásokat legtöbbször az anyai és apai szeretetnek és okosságnak kell megtalálnia.

Az óvoda nem arra való, hogy felkészítse a gyereket az iskolára! a magyar gyerek soha nincs ott, ahol van az óvodában az iskolába készül, az alsó tagozaton a felsőre, a felsőn a középiskolára, a középiskolában az egyetemre. az óvoda arra való, hogy az óvodáskorú gyerek számára a legkedvezőbb környezetet megteremtse. A magyar óvodai alapprogram is leszögezi, hogy az óvodás gyerek legfejlesztőbb tevékenysége a játék, méghozzá nem a játékos tanulás vagy a fejlesztő játék, hanem a szabad játék. Majdnem ugyanilyen fontosságú a mindennapos mese. aki mindennap hall mesét, annak anyanyelvi fejlettsége az iskolába lépés idejére másfél évvel előzheti meg azt a gyerekét, aki nem, vagy csak rendszertelenül hall mesét. És az anyanyelvi fejlettség a biztos gondolkodás alapja. Fel akarod készíteni a gyerekedet az iskolára? Mesélj neki!

Vekerdy Tamásnak a szülők kérdéseire adott válaszaiban szinte minden nevelési problémára talál megoldást az olvasó. A kisgyerekek evési, alvási szokásairól, az óvoda körüli gondokról és a családi kapcsolatok örömeiről és terheiről is olvashatunk a válogatásban.

Egy ​egészen újszerű tanácsadót tart kezében az olvasó. Elsősorban szülőknek szól, ám mindazoknak támaszt nyújt, akiknek gyermekek gondozásával, nevelésével, gyógyításával van dolga. Mennyiben új? Miért fordították le már közel tíz nyelvre? A hagyományos tanácsokon kívül – azokon túlmutató – széleslátókörű, alternatív lehetőségek egész sorát tartalmazza, egészen tizenéves korig. Három részre tagolódva kimerítően tárgyalja a hétköznapi betegségeket, a gyermeki fejlődés elősegítésének lehetőségeit és a nevelés egészségmegőrző hatását. Az egészséges és beteg napok teendőinek gyakorlati leírásán túlmenően olyan árnyalt elméleti összképet nyújt, amelynek segítségével megérthetjük, hogy hogyan illeszkednek össze nagy egységgé a gyermek fejlődésének apró mozzanatai. Segítségével megérezhetjük tetteink jelentőségét, amellyel gyermekeink jövőbeli útját igazgatjuk mai nehéz világunkban. A könyv célja, hogy a szülők önálló ítéletalkotását és biztonságérzetét növelve elősegítse gyermekeik bizalommal és melegséggel átszőtt, egyéni és szabad fejlődését.

"Nevelési hibát kétféle okból követhet el a szülő: saját jellemhibájából adódóan, vagy egyszerűen tudatlanságból – azért, mert téves vagy hiányos információkkal rendelkezik arról, hogyan kell megoldania a problémákat, melyek a családi élet elkerülhetetlen kísérői.
A felhalmozott tapasztalatok és kutatási eredmények összefoglalásával azonban lehetőséget adunk – és kell is adnunk – a szülőnek ahhoz, hogy elsajátítsa mindazt, amit a gyermeknevelés nehéz és felelősségteljes munkájához feltétlenül tudnia kell. Miért gondoljuk, hogy az a biológiai érettség, amely a szülővé válás nélkülözhetetlen előfeltétele, nyomban gyermeknevelésre is alkalmassá teszi az embert?
A gyermek viselkedésében minden kétséget kizáróan ott van a környezet hatása: a felnőttek, mindenekelőtt a szülők világképe, életfelfogása, nevelési módszerei, melyek a kívánt – vagy éppen azzal ellentétes –irányban, de mindenképpen formálják, alakítják a személyiséget.
„Nem Messiás-é minden újszülött? – kérdi Madách Az ember tragédiájában – Fénylő csillag, mely feltűnt a családban…” E könyvvel segítséget szeretnék nyújtani ahhoz, hogy a sok, szeretettel és reménységgel várt újszülöttből – „mely feltűnt a családban…” – egészséges, becsületes és harmonikus ember váljék."

Vajon mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja?

Vekerdy Tamás szerint a válasz: nem. Nem az lesz sike­res felnőtt, aki kisgyerekkorában már fel­nőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékű kisgyerekéletet élhetett.

Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékű szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól.
Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit.

„Sokszor és sokfelé »tartottam előadást« a Nyitott Akadémia szervezésében. Azért tettem idézőjelbe a »tartottam előadást«, mert sokkal szívesebben mondanám így: beszélgettem. Ebbe a könyvbe tíz ilyen »előadás« – beszélgetés – szövege került bele, írott, szerkesztett formában.
Szerzőtársaim mindazok a szülők, nagyszülők és gyerekek, óvónő, tanító és tanár kollégák, akikkel a rendelés, az óvoda-iskola látogatás óráiban vagy az »előadásokon« találkoztam, beszélgettem. (És persze remek szerkesztőm, aki írássá simította az élőszót.)
Ha tehát találnak valami jót ebben a kötetben, azt maguknak köszönjék mindazok, akik az elmúlt években, évtizedekben szóba álltak velem, ha tévedésekre bukkannak, azt az én számlámra írják. Ott korlátolt maradtam. Nem tudtam a másik véleményt – a magamé mellé – el- és befogadni.”
Vekerdy Tamás

Mire van szüksége a gyerekemnek - hogy boldoguljon? Milyen óvodát, iskolát válasszak neki - ha tehetem? Miért? És ha nincs választék? Milyen különórákra küldjem, ha tehetem, és mikortól? Mikor és mivel teszek jót neki, vele (mikor "építem a jövőjét")? Ha hajszolom, vagy ha kímélem? Miből tudom meg, hogy jól választottam-e? Mi jellemzi a jó óvodát, iskolát? Otthon mit kell még hozzátennem ahhoz, amit az óvoda, vagy az iskola követel tőle? Az ismert és kedvelt pszichológus a gyermeknevelésről, iskolaválasztásról ír a sorozat legújabb kötetében.

Vekerdy Tamás könyve a kezdetektől az iskoláskor küszöbéig kíséri el a gyereket - és vele együtt a szülőt - azon az érdekes, izgalmas, olykor talán fárasztó, mégis nagyon szép felfedezőúton, amelynek során a kicsiből nagy lesz. Segít a buktatók felismerésében és megmutatja, hogyan tehetjük ezt az időszakot olyanná, hogy a gyermekünk minél kiegyensúlyozottabb érzelmi és értelmi fejlődését szolgálja, és egész életre szóló élményekkel gazdagítson gyereket és szülőt egyaránt.

Le kell-e vinnünk az iskolai oktatást már az óvodai évekbe is ahhoz, hogy az elkövetkező években a gyerekek oktatásában, képzésében megfelelő eredményt érjünk el? Az ismert gyermekpszichológus markáns választ ad a kérdésre.

A Waldorf Intézet előadás sorozatában, a nevelés különböző helyzetei, vitái, elképzelései kapnak helyet, a gyermekek egészségének megőrzésétől AZ agresszió és együttműködés, a teljes értékű kisgyerekkor, a kamaszkori elválás, és a gyermeknevelés és szexualitás témaköréig.

Az előadások szerzői többek között Vekerdy Tamás, Bácskai Júlia, Herczog Mária, Mesterházi Zsuzsa, Futó Judit, Gyarmathy Éva, Kökéndy Ákos és Karkus Ottó.

Rudolf Steiner pedagógiája – képek és tudósítások a nemzetközi Waldorf-iskolai mozgalomról

"Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélőerejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban.
...A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: 'Így látjuk mi a világot. Nézzétek most már meg ti is, milyennek mutatja magát nektek.' Képességeket ébrsszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk."
                                                    Rudolf Steiner

Könyvsorozatunkban bemutatjuk az évkör egyes időszakainak jelenségeit, sajátosságait a természetben, az emberi életben és ötleteket adunk azok megéléséhez otthonunkban, kertünkben. Kitérünk az adott évköri szakaszhoz tartozó néphagyományokra, szokásokra, ünnepekre is. Minden időszakhoz ajánlunk játékokat, meséket, dalokat, kézműves tevékenységeket, ház körüli ötleteket és hasznos életviteli tanácsokat.

Elsősorban szülői segítségnek szánjuk a könyvet, célja, hogy gyermekeinkkel otthoni környezetben is újra és újra végig élhessük az évkör visszatérő folyamatait, változásait, ezáltal alakítva családi életünket is. Olyan lehetőségeket kívánunk nyitni, amelyek színt viszek a szülői lét monotonitásába és megfelelő alternatívát nyújtanak egyre inkább elembertelenedő, természettől elszakadó világunkban.